Na még egyet, mert szófosós kedvemben vagyok, meg ezt is megígértem.
Van egy mondásom a humánerőforrás-menedzsmentről, mely szerint a cégeknek van erejük, van forrásuk, van menedzsmentjük, csak valahogy a humánra nem marad elég idejük, meg energiájuk.
Nem tudom, mit oktatnak a személyzetis-jelölteknek - mert hát valljuk be, ez a régi magyar kifejezés (személyzetis) és meghatározás fejezi ki legjobban a tevékenységüket -, de a sablonkérdéseik elképesztően fantáziátlanok és unalmasak.
2003 végén, amikor már elszegődtem Z-hez (ld. később, sokszor) még bent volt egy pályázatom az egyik biztosítótársaságnál, ahol elég jó benyomást tehettem a stábra, mert egészen az utolsó fordulóig mentem, de ott aztán visszamondtam a szereplésemet.
Az utolsó előtti fordulóban egy gyönyörű HR-es nővel társalogtam, aki - némileg lerontva a róla alkotott összképemet - egyszer csak feltette az egyik ilyen, általam gyűlölt sablonkérdést: hogy képzelem az életemet öt év múlva.
Azóta is szégyellem, hogy nem a következőt válaszoltam: egy év múlva, a vállalati karácsonyi bulin lassúzunk, majd hazakísérem. Rá egy hétre csókolózunk, majd elkezdünk randizni, két év múlva pedig feleségül veszem. Öt év múlva két gyönyörű gyerek szülei leszünk, hát így képzelem az életemet.
(Talán még nem mondtam, de ha IRL kell vagánynak lennem, akkor leblokkolok, tipikusan az a fószer vagyok, akinek a küszöb másik oldalán jut eszébe, mit kellett volna mondania a lépcsőházban.)
E helyett csak annyit válaszoltam: olyan munkát szeretnék végezni, ami kielégít és olyan javadalmazásért, amelyet megfelelőnek tartok.
Mire szinte rám támadt, hogy ez csak egy "élünk bele a világba" szemlélet, és mondjak valami konkrétabbat.
Egy pillanatig elgondolkodtam, majd ránéztem, és azt mondtam: "Nézze, én úgy gondolom, hogy azért dolgozunk, hogy megkeressük a pénzt az igazán fontos dolgokra: a családra, a barátokra és a hobbinkra".
Mire ő gondolkozott el, megenyhült és ezt válaszolta: "Tudja mit? Igaza van".
Ha Forrest Gumpot idézném, azt mondanám: ez minden, amit erről mondani tudok.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.