A nyulakról

Ha 1994-ben az Inter-Európa Bank nem küld el a Hill Intenationalhez kideríteni, hogy milyen csávó is vagyok valójában, valószínűleg sohasem találkozom ezzel a kifejezéssel.

Már az is mókás volt, hogy a rólam szóló értékelést nem adták ki nekem, bár végül egy szolid rezümét a rendelkezésemre bocsátottak. Abban szerepelt, hogy "elemző térszemlelete nagyon jó, alkotó térszemlélete kiváló".

Persze fogalmam sem volt arról, hogy ez mit jelent, internet nem volt még, így nem tudtam utána nézni, egyébként is, az egyszerű lelkemnek elég volt annyi, hogy valamiben nagyon jó (kiváló) vagyok.

Meg kell valljam, azóta sem néztem utána, mit akartak ezzel mondani, mindenesetre úgy alakult, hogy 2001-ben, amikor beköltöztem életem eddigi legrosszabb albérletébe (ez nem helyes megfogalmazás, de erről majd máskor), és a főbérlő közölte, hogy az ótvar kanapéját nem akarja elvinni, nekem meg nem volt kedvem más "összecsunyázott" heverőjén aludni és ezért fejembe vettem, hogy leviszem a szénporos pincébe, megvilágosodtam. Ugyanis láttam, hogy a kanapé befér a pincerészünkbe.

Volt egy ismerősöm, akire a komfortosítást (leginkább festés-mázolást) bíztam - isten nyugosztalja, szegény évekkel ezelőtt elitta a máját -, vele vittem le a pincébe a bútort. Többszöri próbálkozás után sem sikerült berakni, az ismerősöm már feladta volna, de én kitartottam: mondtam neki, tudom, hogy befér. Nagy nehezen be is raktuk - milyen jó, hogy a kárpit miatt engedett a cucc. Persze nem tudtam nem arra gondolni, hogy aki ezt majd ki akarja hozni, meg fog szenvedni vele, de hát ez legyen a holnap problémája - gondoltam akkor.

Majd később elmesélem, milyen szöveg kíséretében rakott ki a tulaj négy hónap múlva, de ez itt most nem érdekes. Mindenesetre amikor eljött a kiköltözés ideje, megkértem a költöztetőket, hogy volna itt még valami: egy heverőt kellene felhozni a pincéből. Persze tisztes távolból néztem az akciót, ahogy szenvednek vele, közben elmondták mindennek a figura anyukáját, aki azt oda betette. Mondtam, nem tudom, ki volt.

Eltelt csaknem tíz év, én újra költöztem.

Csak most szembesültem vele, mennyi kacatot hord magával az ember, ehhez képest az anyai nagyanyám háza maga volt a puritanizmus az egy darab Házi áldással, és négy darab családi fényképpel.

És újra szembe jött a térszemlélet, mert x darab shelles Ferrari és James Bond matchboxot akartam elrakni egy fénymásoló papíros dobozba - és ismét láttam, hogy azok oda beférnek. Mintegy tizenöt perc játék után sikerült megoldani a matchbox-tetrist, és én konstatálhattam, hogy a Hill International nem tévedett.

A történetnek nincs sok tanulsága, talán csak annyi, hogy mindenki rendelkezik bizonyos képességekkel, amelyekről néha sohasem derül ki, mire valók, mindenesetre amikor szükség van rájuk, működnek.

Használjátok ezeket a tálentumokat, és soha ne kérdezzétek, hogy mégis miért...